Miért bűn a homoszexualitás? Ki mondja? Kinek az?
Isten? Az ember?
Én nem hiszek Istenben. Számomra ő egy mítosz, egy történet egy olyan korból, amikor az emberek arra születtek, hogy ne legyenek önálló gondolataik, amikor az kellett, hogy vezessék őket, s ehhez nem volt elég a korona, kellett valaki, akiben hinni lehet, akinek a létezését sose tudja semmi bizonyítani. Kellett valami, ami hit volt.
Nem hiszek abban, hogy a homoszexualitás bűn lenne. Hiszek ugyan akkor a társadalmi morálban, az erkölcsben és az egyénben. Konzervatív és liberális gondolatokban.
Miért bűn a homoszexualitás? Ki mondja? Kinek az?
Isten? Az ember?
Én nem hiszek Istenben. Számomra ő egy mítosz, egy történet egy olyan korból, amikor az emberek arra születtek, hogy ne legyenek önálló gondolataik, amikor az kellett, hogy vezessék őket, s ehhez nem volt elég a korona, kellett valaki, akiben hinni lehet, akinek a létezését sose tudja semmi bizonyítani. Kellett valami, ami hit volt.
Nem hiszek abban, hogy a homoszexualitás bűn lenne. Hiszek ugyan akkor a társadalmi morálban, az erkölcsben és az egyénben. Konzervatív és liberális gondolatokban.
Az ember a közösség tagja, de ugyan úgy, ahogy ennek az egyénnek részévé kell válnia a közösségnek, ugyan úgy a közösségnek is el kell fogadnia az egyént.
Ki mondja meg, hogy a homoszexualitás bűn? Miért lenne akkor az erkölcsi védelmező, a morális őr az, aki melegeket ver, aki szélsőséges nézetekkel kirekeszt valakit, aki máshogy gondolkodik, aki másképp érez, akinek a szexualitása a "megszokottól" eltér?
Egyáltalán mitől közösség a közösség? Egyének alkotják, egy csoport, amiben emberek vannak. Miben más, ha a közösség tagjai szeretik a tejet, egyvalakinek viszont abból a közösségből nem ízlik, s mitől más, ha mindenki heteró abban a közösségben, de egyvalaki meleg? Talán a kérdést nem lehet ilyen egyszerűen feltenni, de a válasz egyszerű. Morális és erkölcsi hozzáállás.
Én úgy tartom, az, akinek van egy rálátása a Világra, aki tájékozott és tanult, aki megfordult már sokfelé, látott sok mindent, olvasott és tájékozott, annak nem okoz gondot az, hogy az embert lássa a közösség meleg tagjában. Még akkor is, ha sokukban nem lehet látni az embert.
Minden társadalomban ott van az, aki meleg, aki elfogadja, aki elutasítja, aki harcol ellene. Véleménye mindenkinek van, aszerint határozzuk meg magunkat, aszerint definiáljuk identitásunkat, hogy éppen kivel szemben kell önmagunkat értelmezni. Ha egyedül lennénk a Világban, nem lenne értelme identitásról beszélni, hisz nem lenne mihez viszonyítani.
Én nem szeretem a szélsőséget, nem szeretem a túlzottan nyitott társadalmat. Szeretem a szabályokat, de ezeket a szabályokat úgy érzem, pont a nyitottságom és világnézetem miatt képes vagyok, vagy legalább is szándékomban áll alakítani. Közösséget akarok formálni, vagy legalábbis alternatívát felmutatni. Nem vagyok mindenható, nem vagyok a közösség mintatagja, hisz meleg vagyok. Sokan ezt nem tudják, hisz nem látnak belém, nem látnak át rajtam, nem látnak többet, mit amit mutatni engedek. Mintatag is lehetnék. Tartással, erkölcsi színezettel, célokkal és ambíciókkal. Lehetnék a közösség meghatározó tagja, de nem vagyok. Azért nem vagyok, mert meleg vagyok. Ha rám építene a közösség, kinézne, megvetne, megtagadna, ha megtudná meleg vagyok. De az is lehet, hogy meglátnák bennem az embert, hogy tovább lépnének a morális, erkölcsi meghasonuláson.
Ha álheteróként a közösség megbecsült tagja lennék, megtagadva ez a közösség talán pont önmagát tagadná meg. Hiszen azzal, hogy én kivívok magamnak egy szerepet a közösség soraiban, azt már csak azért se tehetem tudatosan a heteróságomra építve, mivel nem vagyok az, tehát egy másik képességem emelne ki, a heteróságom csak egy nagyon kis szelet lenne, elenyésző.
Ha kiderülne, hogy meleg vagyok, fordulna a kocka. Az a képesség, ami kiemelt, olyan kicsi szerephez jutna, mint a heteróságom korábban. A melegségem pedig átvenné a helyét.
Innentől kezdve viszont a társadalom kezében a döntés, elítél valamiért, ami számomra éppen olyan erkölcsi és meggyőződési forma, mint a közösségnek az, hogy emiatt elítéljen, vagy tovább lép, s engem, mint embert fogad el.
Egyáltalán. A közösséget ki vagy mi ruházza fel azzal, hogy elítéljen? A kollektív gondolat? Az, hogy a közösség velem szemben egy szuperorganizmus lenne? Egy emberként ítélne el a közösség, mert más nézetet vallok? De milyen jogon? Mert erkölcsileg ezt találják helyesnek?
Úgy érzem, zsákutcába jutottam! A magyar társadalom, ha eltitkolom a melegségem, elfogad, befogad, megbecsül és felnéz rám. A magyar társadalom, ha megtudja, hogy a szexualitásom, az intim vonzalmam a férfiak irányába hat, megvet, kirekeszt, távolság tartóvá válik. Szóval a magyar társadalom ilyen felszínes? Tele van alacsony értelmi képességű, bezárkózott, buta, korlátolt emberekkel? Akkor vajon ez a társadalom rekesztene ki engem, vagy én rekeszteném ki a társadalmat?
xoxo Maxen
