Van, az a bizonyos érzés...amikor valakit csak barátnak tartasz, mindaddig, amíg nem találkozol vele személyesen. Valami hasonló történt velem is.
Randi 1.0 nagyon jó randi volt. A Randi 2.0 viszont nem. Élveztem a sétát, a beszélgetést, de mást vártam, valami lendületet, ami megvolt ez elsőnél, ami itt tökéletesen hiányzott. Olyan volt, mint amikor megyünk valahová, de sose érünk oda, hanem visszakanyarodunk a kiindulópontra. Randi 2.0 olyan volt, mintha Randi 0.0 lenne.
Van, az a bizonyos érzés...amikor valakit csak barátnak tartasz, mindaddig, amíg nem találkozol vele személyesen. Valami hasonló történt velem is.
Randi 1.0 nagyon jó randi volt. A Randi 2.0 viszont nem. Élveztem a sétát, a beszélgetést, de mást vártam, valami lendületet, ami megvolt ez elsőnél, ami itt tökéletesen hiányzott. Olyan volt, mint amikor megyünk valahová, de sose érünk oda, hanem visszakanyarodunk a kiindulópontra. Randi 2.0 olyan volt, mintha Randi 0.0 lenne.
És ezt a bizonyos érzést most nem a kavicsos srácra értettem. Csak olyannal találkozom, akiben látom, hogy képes megmozdítani bennem valamit, de egy találkozás nem feltétlenül elég, hogy ez az érdeklődés fent maradjon, ha nem érzem, hogy az illető is érdeklődő. Ez az érzés most már felé irányult. Egy baráti találkozásnak indult. Annak tartottam, úgy is készültem. Amikor két heteró haver összefut, mászkál, eszik, dumál, stb.
Az első találkozást kifejezetten élveztem, s ezt csak fokozta, amikor másnap, csak úgy spontán, minden előzményt nélkülözve megbeszéltük, hogy találkozunk. Találkoztunk, s tettünk is egy lépést. Hihetetlen, hogy pont attól kaptam valamit, akitől nem vártam. Hirtelen történt, váratlanul, s pont ez volt benne a szép.
És hogy mi lett a kaviccsal, amit a mosdóban vadásztam? Sötét volt, lassan éjjel 11 felé járt, amikor felkeltem, markomba szorítottam a követ, kabátot húztam, s útnak indultam a Szabadság híd felé. Amikor a hídon voltam, odaléptem a híd lábának kiugró részéhez, előre hajoltam, s pár másodperces gondolkodás után, hogy mégis hogyan csináljam, elengedtem. A kő leesett a beton oszlopra, pattant egyet, majd még egyet, s beesett a Dunába. Sorsa bevégeztetett. Becsuktam egy könyvet és visszatettem a polcra. Mindezt csak azért, hogy esélyt adjak valakinek, aki az én könyvemet olvasná ki.
xoxo Maxen
