A csók számomra intim. Megcsókolni valakit annyit jelent, adni neki valamit magamból.
Sose csókoltam még úgy különlegesen, igazán. Csókoltam már szerelemből, de az nem ugyan az. Mindig engem csókoltak meg előbb, senki se várta meg, hogy én adjam az első csókot, pedig erre vágyom.
Arra, hogy én tegyem meg az első lépést, hogy az hordozza azt, amit számomra jelent egy csók.
A csók számomra intim. Megcsókolni valakit annyit jelent, adni neki valamit magamból.
Sose csókoltam még úgy különlegesen, igazán. Csókoltam már szerelemből, de az nem ugyan az. Mindig engem csókoltak meg előbb, senki se várta meg, hogy én adjam az első csókot, pedig erre vágyom.
Arra, hogy én tegyem meg az első lépést, hogy az hordozza azt, amit számomra jelent egy csók.
Ha én csókolnék meg valakit, akkor este lenne. A Duna parton ülnénk. Egy hosszú séta után. Beszélgetnénk, egymás mellett. Közel lenne. Érezném az illatát. Rám nézne és mosolyogna. Én visszamosolyognék. Felé fordulnék és miközben a felé eső kezemmel támaszkodom, a másik kezemmel megérintem az arcát. Gyengéden magam felé fordítanám a fejét. Megcsókolnám. Csak finoman. Óvatosan. Lágyan.
Nem fröcsögne a nyál. Nem falnánk fel egymást, csak behunyt szemmel repülnénk. Érezném a szája ízét. Nem puszi volna, hanem igazi csók.
Ha megcsókolnék valakit, akkor az illető tudná, hogy én vagyok. Nem adnék bele többet, mint ami vagyok. Nem görcsölnék azon, hogy milyen, hogy fantasztikus legyen. A csók csak az lenne, amit érzek, gondolok, akarok.
xoxo Maxen
