Hajnalban kelek. Fáradt vagyok, de izgatott. Most először megyek külföldre repülővel. Most először utazom Londonba. Pupáktól kaptam az utat szülinapomra. Mindent összepakoltunk. Csak egy kis táskát viszek, amiben a kamera van és a fényképezőgép. Vonattal megyünk a Nyugatiból. Álmos vagyok, de nem alszom, majd a gépen pihenek.
Vár London!
Olyan érzésem van, mintha mindig is ezt vártam volna. Az egész kezd azzá válni, ami a Budapestre költözéskor volt. Olyan erős vonzás.
Felszáll a gép. Izgalmas, de 20 perc után már zenét hallgatok. Aztán feltűnik a La Manche csatorna. Luton felé tartunk, Londontól északra. Hamarosan ereszkedünk, s már a magasból érzem, hogy ez itt Nyugat-Európa.
Felszállunk a vonatra, s kezdetét veszi az utazás a városba. A vonatút unalmas. Tipikus angol fejekkel. Négerekkel és arabokkal. Plusz egy kínai mellettem.
A St. Paul's-ra érkezünk. Azonnal veszünk egy térképet, de így is bolyongunk, nem tudjuk mi a helyes irány. Egyrészt, még csak 8 óra múlt, éhesek vagyunk, másrészt a hotel a város másik végén van, Peddingtonban, a Hyde park mellett.
Egy erősen francia külsejű cigizős nő segít eligazodni. Már-már térképlyukasztó pózban magyaráz a cigarettával.
Jól eligazít minket a rossz irányba. Aztán nagy nehezen a helyes irányra találunk, s kilyukadunk az Oxford streeten. Sehol egy normális étterem, pedig nagyon éhesek vagyunk, így az első mekibe vezet az utunk. Reggeli után pedig irány a hotel.
Nagyon tetszik a környék. Tipikus elegáns angol utca, tele tipikus elegáns fehér falú házzal. Érzem, hogy kezdem megkedvelni...mit megkedvelni? Beleszerelmesedni a városba.
A hotelbe ugyan bejelentkezhetünk, de a szobát még nem foglalhatjuk el. Továb állunk hát, s vásárolni megyünk az Oxford streetre. TopMan, Zara, H&M, River Island...sok helyre bemegyünk.
Lefutjuk a kötelező köröket. Ez a 4 nap fantasztikus. A London Eye-t a harmadik napon sikerül meghódítani. Fényképezkedünk brit katonákkal, őrökkel, lovasokkal. S rengeteg turistát kérünk meg, hogy csináljanak képet, amit persze viszonzunk.
A városban van valami fantasztikus, valami erő, ami beszippant és nem enged el. S ilyenkor a metróra gondolok, hogy milyen bonyolult, de ugyanakkor mégse, hiszen, ha valaki jobban szemügyre veszi, láthatja, milyen egyszerű kiigazodni a táblán a Deák téri metrómegálló bonyolultságát felülmúló állomásokon.
Aztán ott van az a lány...piros sportcipő, Nike, a szürke pulcsi, a rövidnadrág, és mindehhez a fekete csipkés harisnya...Blackberryn hallgatja a zenét és együtt száll ki velünk, meg a barátnőjével, aki kis bundában, magassarkú cipőben és cicanadrágban van szép sminkkel. Annyira nagy a kontraszt kettőjük között, de a piros Nike-s lányban benne van az, amit én Londontól, Európától, Nyugattól várok: benne van a lazaság. Ők nem követik a szabályokat, hanem írják.
Ez az, ami tetszik! London nem követ olyan sablonokat, mint Budapest, London maga a karakter, amiben benne van minden eleme egy világvárosnak. Az, hogy szombat éjszaka a Sohoban a srác kiáll az utcára és kacsáztatja a sörösüveget, mint más a követ a tó felszínén...egyszerre felháborító, bizarr és érdekes!
A Sohoban a melegek kézen fogva sétálnak. Nem érdekli őket, hogy a szemközti kocsmában heterók szórakoznak. A heterókat se érdeklik a melegek. Mindenki elvan, mindenki csak a saját dolgával törődik.
Aztán ott van a buszsofőr. Az utas fellép a buszra, s szól neki, hogy a busz maga előtt tolt egy kukászsákot. A sofőr leszáll. Kiszedi a szemetet, s a kuka mellé teszi. Elviszi a kukához és a kiesett szemetet is odarúgja a kuka mellé. Nem hagyja ott. Amit viszont nem tudott kiszedni a busz alól, az ott marad. De csak addig, amíg nem jön a kukásautó (aki épp akkor ért oda...de a kettő szerintem nincs összefüggésben).
A bicikli...Nem tudom, hogy a budapesti városi biciklikölcsönzés miként működik majd, de biztos vagyok benne, hogy nem úgy, ahogy egy kulturált, civilizált városban, mondjuk Londonban működik. Összeszedik a biciklit, s délelőtt a gyűjtőhelyre szállítják. A hotelünk előtt is volt egy ilyen. Beállítják őket a helyükre és minden rendben. Nem csak hiszem, hanem kifejezetten tudom, hogy ez Magyarországon ilyen formában nem működhet.
Beleszerettem Londonba. Azért, amiért olyan sokan: mert nem Kelet-Európa.
Milán, az egy londoni ismerősöm meg is jegyezte, hogy London nem csak egy város, hanem maga Nyugat-Európa. És én imádom Nyugat-Európát.
xoxo Maxen
