Kedves Anya, kedves Apa

Kedves Anya és Apa!

Mikor Pestre költöztem, Ti nem értettétek, miért akarok ilyen messzire kerülni a családtól, mi volt az oka annak, hogy ilyen messzire megyek, s ilyen ritkán járok haza. Nincs ok, nincs semmi menekülési szándék; egyszerűen éreztem, tovább kell állnom.

Vége lett az egyetemnek, vége lett a fiatal és bohókás koromnak, elkezdődött valami új időszak, amit a felnőtté válásnak neveznek. Én már nem az a kis fiú vagyok, akit az iskolába kísértetek, akit leszidtatok, ha egyest kapott. Én már nem az fiatal vagyok, aki csendet parancsolt, ha a vizsgáira készült, én már nem az a srác vagyok, aki a hűtőben kereste suli után a főt ételt, de magának nem főzött volna.

Én már Pestre költöztem, megtanultam az önállóságot, felelős döntéseket hozok, s ha néha hibázok is, tudom, hogy a következményekkel már nekem kell számolnom.

Kedves Anya, kedves Apa. Azért írom most ezt a levelet, mert tartozom egy vallomással, meleg vagyok.

2010.03.15. | komment |

süti beállítások módosítása