Ma eszembe jutott egy mozzanat, Santa Barbaraból, amit nem írtam le. A kutya volt az, amelyik hatalmas sikítások és kiabálások, fékezések közepette szálguldott végig a város főutcáján.
Az autók dudálás és fékcsikorgás közepette álltak meg. Majd közöttük elfutva pillantottuk meg, a széket is. Mögötte két srác futott és valamivel lemaradva egy lány - talán mezítláb volt.
A kutya megijedt és a kávézó teraszáról elrohant, úgy, hogy a pórázát az egyik székhez kötözték. A két srác elkapta a kutyát és a városi rémület véget ért.
Mindenki megrémült, a lány és a kutya nagyon, a két srác is kicsit, még mi is, hogy a jelenettől csak pár méterre álltunk. A szék viszont kemény maradt. Nem törte meg az utcai performansz.
Közben pedig olyan idilli volt az egész, a nap szépen sütött.
xoxo Maxen
