2008. október
Este van. Mirandával beszélek telefonon. Miranda elmondja, sajnálja, ami történt, ne akarjak szakítani vele. Szakítok. Miranda sír, de nem hat meg. Erre a lépésre felkészültem. Kivédem, megelőzöm.
Miranda: Azt hittem, Maxennel minden jó lehet, hogy majd ő lesz a férjem. Tévedtem.
2008. november
Este van. Találkozom Piere-rel. Piere kellemes, erős. Megrémít. Megrémítem. Pierrel hamar vége. Sírok, mert fáj.
Piere: Maxen sose volt igazán egyenes velem, többet akart, mint én, többet várt, tovább állt. Megrémített.
2008. október
Este van. Mirandával beszélek telefonon. Miranda elmondja, sajnálja, ami történt, ne akarjak szakítani vele. Szakítok. Miranda sír, de nem hat meg. Erre a lépésre felkészültem. Kivédem, megelőzöm.
Miranda: Azt hittem, Maxennel minden jó lehet, hogy majd ő lesz a férjem. Tévedtem.
2008. november
Este van. Találkozom Piere-rel. Piere kellemes, erős. Megrémít. Megrémítem. Pierrel hamar vége. Sírok, mert fáj.
Piere: Maxen sose volt igazán egyenes velem, többet akart, mint én, többet várt, tovább állt. Megrémített.
2009. január idusa
Találkozom David-del. David erős. Megtestesíti mindazt, ami kell nekem. Találkozunk. Ott van Marie, Davide exe. Marie egy kurva. Undorodom tőle. Hisztis, pénzéhes, naplopó. Marie testesíti meg mindazt, ami elől rohanok. Marie Buta.
David szeret. Úgy hiszem. Már nem tudom. David furcsa. Folyton hív, de ritkán megyek. Messze vagyok. David megcsal. David megcsalhat. Eljön hozzám. Azt mondja szeret. Azt mondom szeretem. Mariet utálom. Mégis mindig itt van. Marie kihasznál mindenkit. David aggasztóan manipulatív. Nem jószívű, csak van.
David rajong értem. Büszke rám. Valami nem stimmel. Felvonulunk a barátok előtt. Mindenki dicsér. Valami nem stimmel. David azt mondja szeret. Csokit veszek neki.Fehéret. Utálom a fehér csokit. Eszem egy kockát. David azt mondja, szeret.
David elvisz szórakozni. Azt mondja szeret. Kézen fogva sétálunk a forgatagban. Azt mondja, szeret. Zavar a sok perverz.
David: Elmentem Maxenhez. Szerettem, vagy csak azt hittem. Sose éreztem úgy, hogy közöttünk igazán lenne valami, ami komolyabbra is fordulhat. Maxen csak egy állomás volt. Az erkélyen állt aznap este. Sötét volt. Én az utcáról néztem fel rá. Ő rám mosolygott és azt mondta, szeret. Nem hittem el.Elcsuklott a hangja. Talán sose mondta ki igazán. Én rá néztem. Azt mondtam szeretem, de legyen vége. Az emberek megálltak az utcában. Mindenki rám nézett, majd Maxenre, aki üvöltött. Mondtam neki, hogy ne ordítson, mindenki minket néz. Ő rám nézett.Értetlenkedve kérdezte, miről beszélek, hisz ő nem szólalt meg. Rá néztem. Igaza volt. Ő csak nézte, ahogy ordítok.
Marie: Néztem, ahogy David ordít. Maxen megfojtotta. Pedig alig találkoztak. Sőt, Maxen távolságtartó volt. Sose szólt hozzám, ha mégis, lesajnálóan, megvetően, undorodva. Mindezt kellemes, baráti tálcán tálalva. Én átláttam rajta. A többiek nem. Maxen nézte, ahogy David ordít az utcán. Az emberek megálltak, összesúgtak, mosolyogtak, megbotránkoztak. Maxen csak állt. Sajnáltam. Ő szánta Davidet. Átlátott a kiáltásán. Üres, hangtalan, esetlen volt. Szánalmas kiáltás. Hallotta már Piere-től. Ránézett Davidre, majd megfordult, és becsukta maga mögött az erkélyajtót. Rázárta Davidre saját egyszerű világát.
2009 márciusa
Csak haldoklom a hullámokon. Itt a tenger, de sós a vize, s nem tudok belekortyolni. Éhezem. A tenger tele van halakkal, de nem tudok halászni. Mérges vagyok. Mindenkire. Utálok mindenkit. Nincs senkim, vagy túl sok van. A hajók ezerszám jönnek. Valahányszor felszállok egyre, az elsüllyed. Ez miattam van? Gondolkodom el. Igen. Válaszolja egy belső hang. Kinevetem. Hülye vagy! Válaszolom. Körbenézek. Nincsen csónak. Vagy mégis? Egy nagy hajó kormányánál állok. Előre nézek, és számtalan csónakot látok. Szomjazó, éhező emberek ringatóznak némán a hullámokon. Nem állok meg. Minden áthajtok. Nem érdekelnek. Rájövök, én sose voltam hajótörött. Én csak tartok előre. Megismerem Marco-t. Marco déli gyerek, északi akcentussal. Keleti szülőkkel, nyugati célokkal. Marco barát. Nem tudom, mit érez. Hogyan mondjam el neki, hogy kimentettem egy hajótöröttet? Marcoval sokat beszélek. Marco elmondja, egy hatalmas hajót vezet, s kimentett egy hajótöröttet. Oldalra nézek. Mellettem egy hajó halad előre. A kormánynál ugyan olyan ruhában, mint én, egy kapitány áll. Marco integet nekem. Jól áll neki a tengerész ruha. Pipázik. Papagája is van. Kalóz. Én is az lettem. Marco hajója nagyobb. Az orra előrébb van. Eltapossa a kis csónakban szomjazókat. Követem.
Marco: Maxen hányt a vízen. Ő a parton volt szabad. Túl sokat akart kimenteni. Mondtam neki, felesleges. Maxennel sokat beszélek. Megért engem. Szeretem a papagájom. Maxennek nincs. Szeretem a hajótöröttömet. Maxennek nincs. Maxennek van.
<---more!--->
2009 nyara
Elmegyek egy buliba. Ott van David. Kiakadok. David fűzi Monicat. Monica volt pasija, Szabolcs elmondja, Monicanak én tetszem. Sunyi mosoly vánszorog fel arcomra. David le van szarva. Találkozom Carmennel. Mondom neki, ami kell, azt vegye el. A falhoz nyom és lesmárol. Erős. Pont ez kell. Monicát lerázom. Davidet levegőnek nézem. Carmen eltűnik. Ez így jó.
Szabolcs: Maxen túl sokat vár, túl keveset ad, túl sokat akar, túl keveset enged. Aztán Maxen túl sokat vár, pont eleget ad, pont eleget akar, túl késő.
Carmen: Maxen jól csókol.
2009 nyara
Elvesztem az időérzékemet. Túl sokat futottam. Lihegve szállok fel a villamosra. Ott van Hans és Kyle. Hans és Kyle egy alomból valók. Hans rám mozdul. Ez tetszik. Hans furcsa. Hansnak nincs bérlete. Megbassza az ellenőr. Javaslom szállítsa le. Hans leszáll. Kyle rám mozdul. Ez tetszik, de nem engedek. Megyünk egy megállót. Kyle megint rám mozdul. Ez tetszik, de közlöm vele, a következő megállónál leszállok. Kyle megcsókol. Ez tetszik. Érzem ajka mézédes érintését a számon. Kinyitom a szemem. Kyle leszállt. Nekem kellett volna! Érzem a csókját. Ez az én csókom. Basszus!
Hans: Maxent kipróbáltam, nem kellett.
Kyle: Maxen nem engedte, hogy kipróbáljam, nem kellett.
2009 késői nyár
Félek. Nem akarom ezt. Fájni fog a torkom. Anyu két gombóc fagyit vesz. Egy epres, amit szeretek ugyan, de átlátok rajta. Unalmas, de mégis finom .Sokszor ettem már ilyet. Tudom, mire számítsak. Egyszerű és távolságtartó. Unalmas. Én is unalmas vagyok neki. Szeretné, ha elnyalnám. Ha a nyelvemmel hozzá érnék. Lágyan kezdeném fentről. Óvatosan haladva egyre beljebb. Akarja, meg nem is. Elolvadna. Átadná magát a kéjnek, ahogy elolvad a számban. Finom. A másik gombóc tiramisu. Kávé. Fúj!Utálom a kávét! Ő imád engem. Belenyalok. Finom. Ismeretlen. Belenyalok ismét. Imádom! Az eperhez ér a nyelvem. Ez a kettő együtt van. Különböznek, de ők fagyik. Én egy kisfiú. Csak játszanak velem. Bele nyalok megint. Ismét hozzá érek az eperhez. A tiramisu kisajátít. Nem hagyom. Beleharapok a tölcsérbe. A tiramisu akar. Nem adom magam. A tiramisu rám fog unni! Nem hagyom! Lenyalom az ujjam. Csak a tiramisut érzem. Érezni akar. Nevetek, de nyalom tovább. Érzem a kávé fanyar ízét. Érzem, hogy ez egy másik világ. Sose leszek fagyi, ő sose lesz kisfiú. Anya rám mosolyog. Edd meg, aztán dobd el az üres és száraz tölcsért. Mondja. Bólintok. A fagyi csak nem fogy. Az eper már szinte majdnem elolvadt, de a tiramisu még mindig kitart. Túl sok ez nekem. Mondom könnyekkel a szememben. Anyu belenyal a fagyiba. A fagyi visszanyal. Anyura nézek. Anyu kísértetiesen hasonlít Marcora. Furcsa akcentusa van. Északi. Megértem. Északi vagyok? Nem. Válaszolja. Kézen fog és rohanunk tovább. A tiramisu már nagyon olvad. Megfájdul a torkom. A tiramisu mosolyog. Akkor se dobom ki! Pedig már fáj a torkom.
Anyu: Maxen túl mohó.
Eper: Maxen nyelve finom. Ennyi.
Tiramisu: Maxen túl izgága kisfiú. Még nem tudja, mi kell neki.
2009 ősz
Bemegyek egy étterembe. Leülök és rendelek. Felpillantok. Viki ül szemközt. Megismer, megismerem. Megkérdezi, átülhet-e. Mondom igen. Átül. A leves finom. Viki élvezi. Látszólag. Fapofával kanalazza. Ízlik? Kérdezem. Igen! Feleli fapofával. Elhiszem neki.Viki nagyon éhes. A főfogást habzsolja. Túl mohó. Közben körbenéz az étteremben. Ízlik? Kérdezem és körbenézek én is. Igen! Mondja. Nem igaz! Gondolom magamban. Ismét körbenézek. A szemem megakad a szomszéd asztalnál Sanyin. Sanyi nem érdekel. Szörbet jön. Utálom a szörbetet. Viki tömi magába. Akarja, élvezi, kívánja. Ízlik? Kérdezem. Igen! Ordítja. Hazug kurva! Gondolom magamban. Sírok magamban. Sajnálom magamat. Viki rám néz. Mi baj? Kérdezi. Nem ízlik. Mondom. De igen! Mondja. Nem hiszek neki, de mégis. Hinni akarok! Sanyira nézek, majd Vikire. Sanyi óvatosan csipeget. Kimért. Viki dőzsöl. Mindenbe belekóstol. Nem akarok csak egy falat lenni a tányérján. Az vagyok. Úgy érzem.
Viki: Mindig azt hitte, csak egy falat a tányéromon. Nem az. Mindig úgy gondolta, nem értem meg őt. Megértem! Mindig azt mondta, fél, hogy viszonzatlan marad a vágy, hogy együtt együnk desszertet. Még ma se tudja, mi lesz a desszert.
Sanyi: Maxentől akarok valamit, de még nem ült át az asztalomhoz. Visszatartja Viki. Viki létezik. Maxen látta már enni. Finoman, kívánósan. Én csak csipegetek. Maxen fél tőlem.Nézem Vikit és látom, hogy más asztalokat néz. Maxen is látja.
Maxen: Látom Maxenben az okulást, ahogy tanul, ahogy kiismer dolgokat. Látom Maxenben ugyan azt, mait mások, hogy játszik, mindenkit megkóstol. Látom, hogy Maxen ugyan azt teszi, ami másban feldühíti. Látom, hogy Maxen azért még mindig Maxen.
xoxo Maxen
