Álmosan kelek ki az ágyból. Kora reggel utazunk Bécsbe, s én alig aludtam. Pupák még nehezebben kell. Egy gyors reggeli, zuhany, aztán irány a sógorok.
A Railjet egy balkáni országban igen szokatlan. Okos emberek mondanak okosságokat, hogy a mi 800Ft-os helyjegyünk csak a határ után érvényes, mert ugye nemzetközi járat! Tévedsz öcsi! Mosolygunk rá, s a kalauz is igazol minket. Ha egyszer oda szól a helyjegyünk, az anélkül utazók kötelesek átadni a helyet. Hiába, Balkánország, Okosország...
Bécs déli részén szállunk meg. A recepciós kedves, a szoba átlagosan jó, s a belváros hamar elérhető.
Már harmadszorra járok a városban, de most először fedezem fel úgy, ahogy én akarom. Nadrágot akarok venni. A Zarában nincs a méretemben, a H&M-ben nem tetszenek, TopMan és hasonló üzletet nem találunk, így a 3. Zara uán lemondok életcélomról, s csak a városnak élek.
Sétálunk, kávézunk és eszünk. A város tele van turistával, a bécsiek pedig eltűntek. Honnan ez a sok idegen?
A kávézóban mellettünk olasz idős nénik kérnek annyiféle eszpresszót, ahányan vannak. Mi megelégszünk egy sütivel és üditővel.
A nap végén fáradtan térünk vissza a szállásra. Este kaszinóba megyünk, majd melegbárba.
A kaszinó előtt még beugrunk egy mekibe. Délután szereztünk egy McCaffe-s bögrét. Holnap Starbucks-osat fogunk!!! - Ez az új életcél! Milyen jó is, ha van az embernek valami célja az életben ;)
A kaszinó nem az én világom, erre hamar rájövök...a 13-as számmal nem nyerek semmit. Egyszer szerzek pár eurót a piros színnel. Sokféle ember fordul itt meg. Kínai sok van, tolakodnak és kicsik. Aztán van az ügyeskedő, aki 5 eurót játszik el egész este, de minden mozdulatot és eredményt feljegyez. Én csak mosolygok a sok emberen. Érdekes ez a világ, amiben kicsit kívülálló vagyok. Fehér sportcipőben és farmerben nem is tudok beilleszkedni az elegáns forgatagba.
Pupák és Alexander jól érzik magukat. Én kilépek a krupiék árnyékából, s inkább a pulthoz sompolygok.
Az est további részében egy PinaColada a társaságom, s pár perc erejéig attól rettegek, hogy lehet, hogy a mellettem ülő idős úr is...úgy végig mér. Szerencsére egy feleség- és öregszerető-forma visszatértével én perifériára szorulok...pusztán addig, amíg ki nem szúr magának valaki.
Egy árva tekintetű 30-as, aki az asztalnál áll harmad magával, engem néz. Lopva pillant oda, én meg alig tudom visszatartani a nevetésemet...még ilyenkor is vadászik, amikor egyértelműen nincs rá lehetősége?
Sorsolásra áll az idő, s én felhörpintem a PinaColadat. Pultos nyereményem nullán: 1 mosoly a pincérlánytól, 1 a másik pincérlánytól, 1 a talánmelegöregúrtól, és egy a fehér inges 30-astól.
Nyeremény nélkül távozunk. Angolosan, gyorsan, élményekkel.
Mariahilfer straße. Hol a melegbár? Kétszer végigsétálunk rajta. Mögöttünk, előttünk melegek, de a megadott címen a Semmi kuncog rajtunk. Aztán bumm. Egy Starbucks. Zárva van, de gyanús melegek ülnek a mellette lévő bárnál. Na most akkor bemenjünk vagy ne? 2-1 az állás, már csak azt kell eldönteni, hogy megéri-e a zehn euro. Akik bemennek, mind olyan emberek, akikkel nem vegyülök. Optimális esetben hátat fordítok. De egyszer élünk!
A hely, a Heaven rossz. kifejezetten zavarba ejtő. A willkommen pezsgő, majd a Pina Colada hatása múlóban. Túl szép az idő, hogy én spiccesen sétáljak a Mariahilfer straßén. Már nem is igyekszem visszaszerezni a kiszámíthatatlanmaxen állapotot. Cola light a táncpartnerem, s kezdem Asimo világában érezni magam a techno zenére táncoló robotok társaságában.
A másik terembe megyünk, ahol talán nem leszbikusok vannak. És nem. Egy travi nyomja egy dídzsével. Néhány vikingleszármazott megrázza szőke sörényét. Táncolok. Pupákék beszélgetnek.
Két skandináv néz és mosolyog rám, de én nem vagyok partner. Jól érzem magam egyedül is, ők pedig befűznek egy másik kis barnát. Néha-néha átmegyek a másik terembe, amikor már csak egyedül táncolok, vagy travi-dj páros beveszik mellettem a táncparkettet. A másik terem viszont túl rideg és tömött. Annyira feszült, hogy nem vonz. Egyedül összenyom a tánctér.
Hajnali 4 körül indulunk el. Gyalog kell visszajutni a szállásra. 5 óra körül érkezünk meg. Egész út alatt magabiztosan mosolygok, lépek előre, s hagyom, hogy kiszolgáltatva kövessenek, miközben blöffölök, mert csak azt tudom, dél felé kell tartanunk, de azt se tudom, hol vagyunk. Egy villamosvonalnál rossz irányba kanyarodunk ,s 10 perc után jövök rá, hogy az ellenkező irányba kellett volna menni. Ön eltévedt! Újratervezés!
Aztán Fortuna megcsókolja homlokomat. Fenébe a Múzsákkal! Megérkeztünk!
A reggelit átalszom, de Pupák hoz egy szendvicset és egy banánt, én pedig puszival egyenlítem a számlát.
Indulhat a Sturbucks-bögre akció. Londonban minden utcaarkon volt egy kávézó, ide kell egy kalóztérkép.
Hunderwasser-ház és hotdogárus keresztezi utunkat. Emlékszem, amikor karácsonyi vásáron voltam Bécsben. Csak egy harapás hotdogot ettem a vásári forgatagban, de annak az íze...az mesés volt. A többieknek nem tetszik a hotdog, én imádom, amikor a kolbász külseje roppan a fogam alatt...és a zsír íze a számban, a puha kiflivel...finom!
Aztán megérkezünk a célhoz. Pupákkal múanyag poharat kapunk, de Alexander bögrét. Itt a remek alkalom. A terasz messze a bejárattól, s nekem kell a bögre! Órák múlva indul a vonat, mi pedig sokat időzünk a kávézóban, de mikor elmegyünk, már a táskámban két bécsi bögre csücsül.
Délután a MuseumsQuartier Wien-ben pihenünk. A padon fekszünk. Szép az idő. Pupák egy műanyag nyugágyra akar feküdni, de azokon sokan vannak. Amikor az egyik felszabadul, elindul lecsapni áldozatára, de egy másik szemfüles közelebb van, s Pupák kénytelen félúton visszafordulni. Marad nekünk a fa pad.
A WestBanhofban vásárolunk, meleg újságot és vizet, s már várjuk a RailJet-et. De osztrák vonat helyett egy Budapestet érintő román vonatot kapunk! A légkondi nem működik, a kalauz nyitja ki a kabinunkban az ablakot, hogy ne haljunk meg. Az úton pihenek. Másnap sok elintézni valóm van.
Bécs kicsit olyan, mint Pest. Monarchikus hangulat, turisták és kulturális világváros érzés.
xoxo Maxen
