Megvádoltam, hogy megcsal. Rá fogtam a fegyvert és meghúztam a ravaszt. Kiderült, hogy csak félreértettem. De a vád az vád. Nem karcolás, hanem törés.
Aztán ránéztem a testre, ami a földön hevert. Mellkasán egy hatalmas lyukkal. Nem ő volt, nem is én, hanem kettőnk szerelme. Kétségbeesetten próbáltam elállítani a vérzést. Éreztem a piros folyadékot a kezemen, az arcomon...eggyé vált az ereimmel.
Ennyi volt. Kaptam a választ. Ennyi volt? Roskadtam magamba. Ő volt az első fiú, akiért tűzön keltem volna át, akiért beleugrottam volna a legmélyebb szakadékba, aki társam lehetett volna egy életre.
És most itt ülök. A barátaim támogatnak. Mégis leírom, úgy érzem le kell írnom, hogy elmondjam mindenkinek, hogy mindenki tudja, érezze a bánatomat, hogy ő is tudja, hogy lássa, ha ezt olvassa, hogy nem volt hiábavaló az, amit miattam feladott. Hogy ez az öt hónap életem legtartalmasabb és legszebb öt hónapja volt. És szeretném, hogy az elkövetkezendő huszonnégy év és hét hónap is ilyen legyen, amit tőlem kért, amit nekem ígért.
Megvádoltam, hogy megcsal, beleolvastam az msn-beszélgetéseibe. Pedig csak a kíváncsiság hajtott, egy megmagyarázhatatlan gondolat. Valami olyan, mint amikor a feleség belenyúl a férj zsebébe a mosás előtt. Csak kulcsokat keres, aprót, papírzsebkendőt...de fél, hogy valami olyat talál, ami mindent tönkre tehet, fél, hogy a szerelmét adja, és egy pillanat alatt elveszítheti.
Nem azért nyúl a zsebbe, hogy találjon valamit, hanem, hogy megkönnyebbülve gondoljon arra, ugyan úgy szeretik, ahogy ő szeret.
Igyekszem racionális magyarázatot találni, igyekszem, igyekszem, igyekszem, de miért hagytál el???? És indok, ez mi? Ez semmi!!!!!
Bizalmatlan voltam, de nem érdemlem ezt! Minden szó nélkül, csak úgy, némán. Az elmúlt fél évem rólad szólt. És most nem vagy. Tudom, hogy túlélem, hogy 23 évesen még előttem az élet, tudom, tudom. De veszteség ért. Nem látom a mosolyod, nem hallom a hangod, nem érzem az illatod, nem ölel át a karod.
Nem tudok mást tenni. Kérhetek sírva bocsánatot, bánhatom meg ezerszer, mondhatom milliószor, hogy szeretlek, hogy te vagy a jövőm, ez már itt a saját döntésed. Én már csak egyet kérhetek, gondold át. Aludj rá, tegyél valamit, amit nem bánsz utóbb meg, csak ne dobj el magadtól.
Azt mondtad egyszer, megmutattam neked, milyen az igazi kapcsolat, te megmutattad nekem, milyen szerelmesnek lenni.
Szeretlek!
Maxen voltam
