Éjfél van, ütött az óra, még egy utolsó csókkal próbálom palástolni homoszexualitásomat. A lánnyal viszont soha többé nem találkozom.
Ott ragadt 2008-ban.
Éjfél van, ütött az óra, még egy utolsó csókkal próbálom palástolni homoszexualitásomat. A lánnyal viszont soha többé nem találkozom.
Ott ragadt 2008-ban.
Döntök! Elhagyom a szülővárost. Megteremtem az akadályok elleni stratégiát. Szüleim támogatnak. Ez meglep, de kihasználom a lehetőséget! Már csak a suli van, de azt is elintézem.
Közben egy sráccal ismerkedem. Hamvas meleg vagyok, érintetlen, tiszta, ártatlan. Kihasznál, de nem hagyom. Félre dobom és tovább lépek. Jön ő, David. Minden megváltozik. Szerelmes vagyok!
Felkelek a csónakban és a vízre nézek. Sötét és mély, amit a sima felszín rejt. Fejest ugrom. Mintha nyílvessző talált volna a hátamba, úgy ér a felismerés, úszom!
Pesten vagyok. Fuldoklom. Elfáradtak a lábaim, s David már nincs itt. Hibát halmozok hibára, miközben szakmailag is elbotlom. Sikertelen vagyok - úgy érzem. Félek, de erősnek mutatkozom. Jön Marco. Jó barát lesz. Segít az úton, néha én neki.
Az egyetem utolsó éve közeleg a végéhez. A szakmai gyakorlatom bevégeztetett. Maradni akarok! Nem akarom elhagyni a várost. Eggyé váltam vele. Megöleltem Budapestet és a város visszaölelt. Ő egy nagy szerelmem. Félek. Ott lebeg felettem szülővárosom képe.
Hazamegyek. Leállamvizsgázom. Mindenki büszke. Gratulálnak, örülnek, boldogok. Barátaim, családtagok, édesapám és édesanyám, nagyszüleim. Pest hív. Állást keresek, de csak itt. Akarom, akar.
Szereztem valamit: egy iskolai bizonyítvány. Nekem annál több. Egy pont. Sarokköve annak, amit azok éreznek, akik átlépnek az ifjúságból a felnőttek világába. Megérkeztem, ez az útlevelem. Ezennel felelős vagyok önmagamért. Micsoda teher és nyomasztó érzés, mely harcban áll az újjal, a boldog gondolatokkal, a hívogató ismeretlennel. Boldog heteró vagyok, igaz barát, vidám gyermek, szeretett unoka - szomorú meleg.
Közben keresem az igazit. Hátha meglelem. Se munka, se szerelem, csak tátogó halként csapkodó lény, mely a parton hever. Ott a víz! Látom, de nincs lábam, hogy odamenjek. Mozgatom a szám, de nem jönnek szavak, hogy segítségért kiáltsak.
Állást találok. Örömmel jövök fel, de csalódok. Pár nappal később ismét munkanélküli vagyok. Nem telik belé sok idő, s ismét nekiveselkedem. Ez az állás biztos. Szeretem, de kevés a pénzem. A szüleim kitartanak, s közben konfrontálódunk. Olyan közel kerülök hozzájuk, amennyire még sose voltam távol.
Tapasztalok és kiismerek. Kiélem magam az esetlen 2 hónapban. Megbánom, de nem tudom elismerni. Szégyellem magam, de inkább mosolygok. Megerőszakolom magam, úgy, ahogy életemben még sose kellett.
Elvesztem az ártatlanságom, hamvasságom, érintetlenségem...piszkos lettem. Mosolygok! Hogy senki se lásson. Felismerem feslettségem. Újra az akarok lenni, aki egykor voltam.
Visszakapom, amit Pest elvett. Megfogalmazom, ki vagyok és miért vagyok, mi akarok lenni. Aztán jön Mr X., de nem lett semmi, viszont nyomot hagy, majd jön ő, Mr Y. Sose találkozunk, mégis erősebb a vonzalom, mint korábban bármikor. Mindig hív, mindig keres, de mindig kihátrál. Nehezen bírok vele. Nagyon nehezen. Megállok. Megáll. Rám néz, de már nem nézek vissza rá.
Gondolkodom. Titokban nagy reményeket táplálok olyanok iránt, akik nem érdemlik meg. Hát barátja leszek mindenkinek, de nem leszek szerelme, csak egy embernek! Megfogalmazom eddigi mérföldköveimet.
Buliban vagyok. Elsírom magam. Szánalmas vagyok! Az segít, akitől sose vártam volna. Talán nem ismerem a világot magam körül?
Publikálok. Mosolygok. Már tudom, ki is vagyok. A régi, de mégis új, a régi-új srác. [Maxen] vagyok, heteró, csak épp a fiúkat szeretem.
Randizom. Blogba írom. Randizom. Átértékelem. Közben közel engedek magamhoz valakit. Barátságnak indult, s mivel nem számítottam rá, váratlanul ért a felismerés, a vonzalom.
[Maxen] vagyok, szerelmes vagyok. Számot vetek 2009-cel. Ez az év volt nekem a tapasztalat, a váltás, a befejezés, az újrakezdés. S mindeközben megéltem megannyi dolgot, amit nem írhatok le. Cikáznak a gondolatok a fejemben. 2009 két énemről szól, a melegről és a heteróról.
Miközben a heteró egyre megbecsültebb lett, letette karrierjének első alapkövét, a melegbe belerúgtak. Tudatlansága alázza meg, bizalma másokban, csalódottsága. Aztán ráébredek, ez a két én én magam vagyok. 2009-ben egyedül sétáltam az úton...januártól májuson át decemberig. Aztán megálltam, s valaki megfogta kezemet. Szorítja erősen, szorítom én is. Rám mosolyog, visszamosolygok. Megcsókolom, s abban a csókban igyekszek mindent elmondani, amit érzek.
Lezárom 2009-et. Lezárom a XXI. század első évtizedét. Teret nyitok 2010-nek. Megnyitom a kapukat az új évtized előtt. Szerelmesen, felnőttként, [Maxen]ként, heteróként és melegként.
