90 éve tart a történelmi marcangolás, hogy Trianon igazságos volt-e avagy sem.
Egyértelmű, igazságtalan volt és roppant megalázó, kollektív gondolkodásunk elleni merénylet. És ma ott tartunk, hogy átgondolatlanul esünk neki egy ilyen történelmi gyásznak.
A trianoni döntés 90 éve volt, egy olyan korban, amikor a nők még nem horhattak, csak hjosszú suoknyát, amikor egy náthába haltak bele emberek, amikor a polgárság még a túlásárt kűzdött és nem a jólétésrt.
És hol tartunk most? Kell-e a magyar állampolgárság a határon túliaknak? Igen, kell!
Azért kell, hogy legyen emlékezetükben, egykor hová tartoztak, s hová tartozhatnak mindig. És miért kell még?
Azért kell, mert ez egy igazságtalan döntés volt. A határokat nem lehet és talán nem is kell bolygatni, de szimbólikus döntéseket kell hozni, s ezt a környező országoknak meg kell érteniük. Itt nem arról van szó, hogy revízió és visszafoglalás. hanem arról, hogy bárki használhass az anyanyelvét, hogy az az ország, ahol él, ne csak nemzeti legyen, hanem egy igazi állam, mely védi lakosságát, s mely ha erre nem képes, az az állampolgár ne legyen kirekesztett.
