Először azt gondoltam, ez csak egy halom vas. Rozsdás fémkupac. Aztán végig gondoltam, mi is a művészet? Alkotni valamit, amibe mások belelátnak valamit. Értelmet.
Aztán újra megnéztem, s rájöttem: az 1956-os emlékmű nekem üzen valamit.
Ahogy a sok, alacsony és rozsdás fémgerenda ezüstösen csillogó, magas ékké válik, egy éles fém-nyíllá, hatalmas energiával gyűri fel maga előtt a teret.
Ez a kompozíció nekem azt üzeni, hogy vált eggyé a sok ember, s hogyan lett a sok egyszerű és rozsdás "proletárból" a nemes eszmékkel a szabadságért harcoló magyar ember. Ezt jelenti: összefogást, cselekvést egy célért. Közös erővel megvalósítani valami olyat, amit egymagunk nem tudnánk elérni.
Ezért kell meghagyni ezt az emlékművet.
xoxo Maxen
