Két hónappal később

Eltelt két hónap. Ülök egyedül a lakásban. Pupák most nincs itt. Hogyan értékelem ezt a két hónapot?

Visszakaptam valamit, valamit ami törékeny és erős. Ami csillog és karcos is. Azt érzem a lelkem mélyén, hogy ez megtörtént, el kell felejteni, de közben arra is gondolok, hogy nem hagyhatom, hogy újra megtörténjen. Ki volt az, akibe Pupák beleszeretett? A kedves, őszinte, ártatlan fiú. És én még mindig ez vagyok, még mindig őszintén mosolygok, még mindig őszintén sírok, még mindig őszintén szeretek. De már óvatosabb vagyok, már erősebb vagyok.

Előre tekintek és sokat gondolkodom. Ma-holnap harminc vagyok. Van egy társam és céljaim, álmaim....őszinte akarok lenni, most, hogy már sokan elhagyták a blogomat.

Két hónapja sírtam, eszeveszettül kapálóztam, nem tettem semmi rosszat, csak tétlenül hagytam, hogy eltávolodjon tőlem az az ember, akiért az életemet adtam volna ebben az elmúlt négy évben, akiért a jövőben is tűzön mennék keresztül.

Sokan azt tanácsolták, Maxen, legyél erős, gondolj magadra, csak azt tedd meg, amit a lelked is megtenne, ami boldoggá tesz. Még édesanyám is azt mondta, bármi is legyen, ne legyek depressziós, maradjak olyan, amilyen voltam. De én hosszú órákra bezárkóztam, csak ültem és sírtam. Sírtam magam miatt, sírtam Pupák miatt. Aztán ez elmúlt. Újra mondhatom, hogy boldog vagyok, érzem a szavak súlyát, amik szerelmet suttognak nekem, érzem az érintéseket, amik ragaszkodásba ölelnek. Érzem a tetteket, amik szeretetről tanúskodnak. Érzem, hogy Pupákban megmozdult valami akkor, két hónapja, ami arra sarkalta, hogy átértékelje az eddigi életét. Hogy rájöjjön, mi a fontos neki, hogy mi szolgálja a boldogságát és mi szolgálja a testi vágyait.

Volt egy perc, amikor a sírást és a szomorúságot a düh váltotta fel. Volt egy üzenetváltásunk, aminek a végén leírtam, hogy mindegy mi lesz, csak bolondot ne csináljon még egyszer belőlem. Akkor igazán dühös voltam. Úgy éreztem, életem végéig csak magamra számíthatok és csak én vagyok, nincs senki, ne legyen senki, mert nem tudnék túlélni még egy ilyen csapást. Azóta azt értem, bármi is érjen, talpon maradok. Szilárdan állok majd két lábon ezen a világon.

Az elmúlt két hónapban sok volt a mosolygás, sok volt az öröm, az élmény. Néha viszont, amikor egyedül vagyok, megállok. Leülök, előre hajtom a fejem. Ellágyul a lényem és arra gondolok, nagyon szeretem ezt a fiút. És azt kérem Istentől, hogy adjon erőt mindkettőnknek. Ne haragudjon, amiért nem hiszek benne és csak a bajban fordulok hozzá. Adjon erőt, hogy a felépített 4 évre építhessünk még. Hogy a távoli jövőben, amikor majd egymás kezét fogva sétálunk az utcán, úgy tekintsünk vissza a mögöttünk álló évekre, mint egy boldog élet, amiben voltak akadályok és nehézségek. Azt kívánom, hogy egy mosollyal elmondhassuk egymásnak, az évek, amiket lehagytunk az úton, az az egymás iránt érzett tisztelet és szeretet.

xoxo Maxen

2013.07.31. | 1 komment | Címkék: pupák

süti beállítások módosítása