Bementünk a Vörösmarty téri H&M-be kesztyűt venni. Néhány perces ottlét után Pupáknak (aki amúgy BillieGay) feltűnt két gyanús srác. Odalépett hozzám, s odasúgta, hogy a két srác lopni készül.
Megerősítettem abban a tervében, hogy szól egy eladónak. Felkapott egy inget és a legközelebbi eladót kezdte fürkészni, de pont ekkor sehol senki a tömött üzletben. Én tovább nézelődtem, 2-3 alkalommal pedig Pupákhoz léptem, hogy mi a helyzet. Csak a kasszás srác volt a közelben, de ő is vásárlókkal. Végül Pupák oda lépett hozzá, s diszkréten közölte vele a tényeket, a sorok között két srác lop.
A kasszás srácban a diszkréció minimálisan se volt meg, olyan lendülettel és feltűnéssel nézett körbe, hogy még a hülye is kiszúrja, hogy szisztematikusan kutatja a Winonákat.
Én közben jól elvoltam a nézelődéssel, majd a "nincskesztyű" kijelentéssel elballagtunk. A mozgólépcső tetején voltunk, s nem értettem, miért nem megyünk le, már csömöröm van a H&M-től. Mikor a kijárat közelében voltunk, akkor hívta fel a figyelmemet arra, hogy az a két ember, aki kint, a kirakaton át néz minket, ők a tolvajok, akik kiszúrták, hogy fel akarjuk dobni őket, majd kimentek az üzletből. Olyan messze voltak, hogy ar arcukat nem is láttam, s mikor kiléptünk, azonnal fordultunk is el az ellenkező irányba.
Akkor esett le, hogy ennek nem lesz jó vége, amikor utánunk jöttek.
Rögtönk bementünk a szomszédos Pull&Bear-be. Tisztán hallottam, ahogy utánunk, vagy inkább Pupák után kiáltották, hogy hiába menekül, úgyis elkapják...
Na ekkor elkezdett remegni a lábam, és egyre idegesebb lettem. Nézelődtünk az üzletben, s közben bejöttek. Fogalmam se volt arról, hogy kik azok, akik követnek, így a most mi lesz kifakadásomat épp mellettünk lőttem el. Az egyikük pont szembe állt velem. Annyira ledermedtem. Pupák már ment volna ki az üzletből, én ott állok, mint lófasz a lakodalomban, s nem tudok gondolkodni. Egy hangos beszólás (amire már nem emlékszem) elég volt, hogy kimenjünk.
Hatalmas volt a tömeg a téren, karácsonyi vásárban özönlött mindenki keresztül-kasul. Rögtön a tömegbe vettük az irányt, mert jöttek utánunk. Tolakodtam, törtem előre. Rögtön levettem a jellegzetes fehér-fekete táskámat, leeresztettem a lábamhoz, majd a telefonom után nyúltam. Sehol se láttam Pupákot. Azt se tudom, hogy néz ki az, aki elől menekülök! Hihetetlenül izgultam, s csak arra tudtam gondolni, hogy felvegye én meg a lehető legkisebb atrocitásokkal jussak át a tömegen. Elsőre felvette, majd 1-2 másodperc után ki is nyomta.
Keresztül a tömegen a Kempinski Hotel felé mentem (ott láttam legutoljára rendőröket). A távolban láttam is a sárga mellényt viselő rendőröket, de mögöttem nem jött senki. Kijutottam a tömegből, majd hátra se nézve indultam a hotel felé, kétszer is újratárcsáztam. Már azt se tudtam, a hidegtől vagy az izgalomtól remeg a kezem.
Végül felvette. Mondtam, hogy merre megyek, hogy ott találkozzunk. Nem jött. Hívom. Kinyomja. Hívom újra. Felveszi. A rendőrséget akarom hívni, de lebeszélt róla. S egyszer csak szembe jön velem.
Mondtam, hogy megfogadtam a javaslatát a Pull&Bear-ből kifelé, s máris elvegyültem a tömegben. Ő viszont engem keresett, s így megállt a NewYorker bejáratánál, ahol utolérték, s megfenyegették, hogy elvágják a torkát.
Hihetetlen volt a tömegben törni előre. Azt se tudtam, hogy néz ki az, aki utánam jöhet. csak egy pillanatra láttam a tucatfejüket. Jellegtelen, minden második embernek olyan arca van. Annyi ember volt, mind feketében, sötét ruhában. Hangosak, lökdösődnek, követnek, mennek, jönnek, megállnak. Voltak pillanatok, amikor átfutott az agyamon, hogy most kész. Elém állnak, s piti bűnöző módjára bosszút állnak...aztán mikor Pupák nem vette fel, azt hittem baja esett.
Aztán átgondoltam az egészet. Ők ugyan úgy lopnak ma is, holnap is, holnap után is, talán satnya kis életük végéig. Nem akadályoztunk meg lopást, pusztán elodáztuk.
xoxo Maxen
Ps.: Néha felmerül bennem a kérdés, azok, akik 200Ft-ért árulják a kötött kesztyűt az aluljárókban, vagy nyáron a zöldséget, hogy képesek kilopni mindezt a boltból úgy, hogy erkölcsi kérdésekbe ne ütközzenek? Szégyenlik ezek egyáltalán magukat? Néha, amikor otthon egy percre megállnak és átgondolják, mit is tettek aznap?
