Írtam egy bejegyzést pár napja, ha valaki az első csókot akarja adni, az kérje tőlem...
Tévedtem! Nem korlátozhatok senkit, hogy tudassa, tetszem neki, s ha ezt egy csók formájában akarja kifejezni, ki vagyok én, hogy meggátoljam ebben?
Írtam egy bejegyzést pár napja, ha valaki az első csókot akarja adni, az kérje tőlem...
Tévedtem! Nem korlátozhatok senkit, hogy tudassa, tetszem neki, s ha ezt egy csók formájában akarja kifejezni, ki vagyok én, hogy meggátoljam ebben?
Sőt, tovább megyek! Talán rosszul gondoltam az egészet! Nem tudom, mi a jó és mi a rossz jel, vagy mi az, ami jó vagy rossz jelfogás! Rájöttem, nekem nincs tapasztalatom. Hogy voltam pár sráccal, az nem tapasztalat, hogy alig jártam párral, az nem kapcsolat, hogy csak állok egy helyben, az nem a lehetőség, hogy szabályokat alkotok, az korlátozás.
Rájöttem, azzal, amit ide leírok, s amit én szeretnék, az csak a fele annak, ami két ember között lezajlik. Tudom, hogy két ember viszonya az alkalmazkodáson, az érzelmek összjátékán múlik, mégis azt mondtam, nem is, hanem azon, hogy én mit mondok.
Tévedtem!
S ennek fényében kijelenthetem, mindenki azt tegye, amit az érzelmei diktálnak, de mindig legyen benne egy csepp racionalitás, s az, a másik, vagyis ez esetben én mit is szeretnék. És én nem szeretnék mást, mint a saját érzéseim szerinti döntést.
Csókolj meg, ha úgy érzed! Örülj, ha viszonzom, és tudd, hogy bármikor elhúzhatom a fejem is!
xoxo Maxen
